Ha az ember melegebb éghajlatra megy, az vagy azért van, mert küldik, vagy azért, mert az eredeti helyén fázik. Rám a második verzió igaz (bár ez azért nem zárja ki az első lehetőséget sem), ezért némiképp zokon vettem a mai hideg, szeles időt. Na de ennyi elég is a panaszkodásból, természetesen ettől függetlenül még ez a kedvenc városom.

A mai nap a tegnap elmaradt alvás pótlásával, délután pedig főleg lakásnézegetéssel telt. Sok szimpatikus embert és szép lakást láttunk, de a tökéletes (angolul beszélő) lakótárs+klassz szoba+jó környék+nagy terasz+liftes ház+közel a munkához kombinációt még nem találtuk meg, és az az érzésem, hogy a fentiek közül valamelyikről le kell majd mondani. Egész nap azon gondolkodtam, hogy melyiket tudnám legkönnyebben feladni, de még nem jutottam magammal közös nevezőre.

Igaziból kettő lehetőségre szűkítettem a kínálatot, és egész nap ezen dilemmáztam.

1. nagyon nagyon kedves, de angolul nem beszélő perui lakótárs + liftes ház + naaaaagy terasz + közepesen közel a munkához + közepesen jó környék + elég jó szoba

2. nagyon kedves, angolul is beszélő lakótárs + teraszos kert + közepesen jó környék + elég közel a munkához + cuki kutya és macska + nagyon szép fürdőszoba és nappali. Viszont nagyon, de tényleg nagyon kicsi saját szoba, amit még egy udvariatlan kollégiumi szoba is kicsúfolna, aki nem tudja, hogy a kisebbet nem szabad bántani.

A nap sikerélménye ma a bankszámla nyitás volt, ami önmagában azért annyira nem nagy teljesítmény, viszont sikerült végig spanyolul beszélgetni a bankban. Még mindig hihetetlen, hogy mennyire barátságosak itt az emberek, a bankban például, amikor kiválasztottam egy Menorcát ábrázoló képet a kártyámra, a bankos hölgy elmesélte, hogy volt ott nyaralni, ahol a kép készült, és rögtönzött is nekem egy térképet, amire berajzolta nekem a legjobb strandokat és a naplemente nézős helyeket, arra az esetre, ha majd mennék. 

A sikerélmény aztán kicsit alábbhagyott az étteremben, ahol az elénk tett étlapot sem szótár, sem google translator, sem a pincér segítségével nem sikerült lefordítani, úgyhogy eléggé hasraütés-szerűen választottunk. Viszont a hasra ütéskor már óriásit kondult a pocakunk, úgyhogy így is elégedettek voltunk a menüvel. 

A nap további része aztán további internetes lakásnézegetéssel telt, a turistáskodás még kicsit várat magára, de hamarosan jön az is :)

Ez pedig az utcánkban álló egyik narancsfa, és a nagyon jellegzetes katalán zászlók, amik rengeteg erkélyre ki vannak téve a városban.